Go to Top

Németországi látogatás – újságcikkek

beolvasás0001 beolvasás0002

Újságcikk

Modern kincskeresők

Egy Comenius pályázat keretében iskolánk két tanára és két diákja Németországban tölthetett el hat napot. A pályázat a Geocaching köré épül, amely egy új szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, játék, ami kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel.

A résztvevő országok (Lengyelország, Magyarország, Németország, Románia, Spanyolország) képviselőivel együtt kereshettük az elrejtett „geoládákat” mindeközben megismertük a környék természeti szépségeit, erdőit, tájait, a középkort idéző történelmi városait és más látványosságait.

A pályázat során terveink között szerepel, hogy „saját”, általunk készített és kihelyezett geoládákkal szaporítsuk a hazai kínálatot.

A közös nyelv az angol volt. A számtalan látnivaló mellett betekintést nyerhettünk vendéglátóink kultúrájába, hagyományaiba, mindennapjaiba is.

Az első program egy fogadás volt, ahol megtekintettük egymás lipdub-jait (www.szechenyipiros.hu). Ez egy videóklipp fajta. Megismertük a pályázatban résztvevő iskolákat. Első két napon mi diákok családoknál voltunk elszállásolva. Megismertük a Gochscheim iskolát, órákat látogattunk és a fogadóinkkal, Monával és Denise-szel bejártuk  Schweinfurt város nevezetes helyeit.

Majd a következő napon Rappershausenbe utaztunk egy kerékpártúrákat szervező szálláshelyre. Innen indultak felfedező útjaink a környező hegyekbe, erdőkbe kerékpáron vagy épp gyalogszerrel. Meglátogattuk a helyi sportközpontot, ahol a sporté volt a főszerep. A következő napon egy nyakig saras gyalogtúra után Meiningen városát jártuk be tájékozódási verseny keretében. Itt fejtörőket megoldva kaptuk meg azokat a GPS koordinátákat, melyek segítségével felfedeztük a város látnivalóit. A hosszú nap után házigazdáink egy kiadós vacsorával vendégeltek meg bennünket egy tipikus német étteremben.

Hazautazásunk kalandosra sikeredett a Deutsche Bahn jóvoltából. Első vonatunk késése plusz egy napra Németországban „marasztalta” csapatunkat. Így azonban megismerhettük Würzburg gyönyörű városát, templomaival, történelmi városrészeivel. Így már egyáltalán nem bántuk. Másnap újra sínen voltunk, legalább is egy bombariadóig, ami Ermskirchen bájos vasútállomásán tartóztatott minket 300 másik pórul járt utasunkkal együtt. Végül az értünk küldött buszokkal folytattuk utunkat Nürnbergig. Majd Linzet, Bécset és Budapestet érintve késő este érkeztünk meg Szolnokra.

Azt hiszem, ez az utazás egy felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára és kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen hamarosan Lengyelországba illetve Romániába látogatunk, majd jövő októberben mi leszünk a házigazdák. 2015-ben pedig ismét Németország, majd Spanyolország következik.

Sipos Adrienn 8.b

Széchenyi Krt.-i Sportiskolai Ált. Isk. és AMI

Szolnok

Útinapló

Útinapló (Kavas Kata)

Az idei őszi szünet másképp telt el, mint eddig. A szokásos pihenés mellett, sok időt töltöttünk készülődéssel, csomagolással és felkészüléssel utunkra. Nagyon örültünk, hogy lehetőséget kaptunk elutazni Németországba a Comenius partneriskolai program keretein belül. Persze ezt rengeteg előkészület előzte meg tanáraink és a diákok részéről. Előkészítő foglalkozáson vettünk részt a GÖRDÖGÖK SE segítségével, ahol megismerkedtünk a geocachinggel és ki is próbáltuk.

 

A geocaching egy szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, játék, mely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát (GPS, Internet) a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel.

 

Az utazást izgatottan vártam, hiszen még sosem jártam Németországban. A délutáni indulás nagyon lassan érkezett el. Mégis mire begördült a vonat az állomásra és befejeztük a búcsúzkodást szüleinktől, visszagondolva nem is tűnt olyan hosszúnak a várakozási idő.

 

A vonatút igazán hosszú volt és többször is át kellett szállnunk. Így ha ugyan csak egy kicsit is, de bepillanthattunk a környező országok nagyobb városainak – főként pályaudvarainak – életébe.

 

Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt, így igyekeztünk a lehető legtöbbet  aludni, bár nem volt egyszerű. Időközben helyzetjelentést is küldtünk haza arról, hogy merre járunk éppen.

 

Délelőtt végre megérkeztünk Schweinfurtba, ahol már várt bennünket a hazai csapat vezetője. Miután tanáraink elfoglalták szállásaikat még rengeteg idő volt a befogadó családok érkezéséig. A napot városnézéssel töltöttük, elámulva a város szépségein. 5 óra körül találkoztunk új családunkkal, akiknél 2 éjszakát töltöttünk. Csapatunk elválásakor rémülten néztünk össze, hiszen most először kellett az eddig elsajátított angol tudásunkra hagyatkoznunk, egyedül. Szerencsére hamar sikerült megszoknunk, estére már többet tudtunk beszélgetni új barátnőinkkel. Előkerültek a szótárak, az internet és ha már más nem segített el is mutogattuk, mit szeretnénk mondani a másiknak. Néha jókat nevettünk egy-két rosszul sikerült mondaton, de hamar megtaláltuk a közös hangot.

 

Az elkövetkező 2 napon tanórákon vettünk részt, és városnézésen voltunk, míg tanárok a projektről beszélgettek, szervezték azt. Az egyik szünetben a különböző partneriskolák bemutatták erre az alkalomra készült videóikat, melyek hatalmas sikert arattak. Szerveztek nekünk egy rövid GPS túrát is, melyben ellátogattunk a Gochsheim-i iskola körül található szobrokhoz. Egy egész délutánt azzal töltöttünk, hogy bejártuk a környék kisebb-nagyobb boltjait és ajándékokat vásároltunk.

 

A 2. napon, pénteken már Rappershausenben aludtunk, az ifjúsági szállón. Itt részt vettünk egy biciklis GPS túrán, amit mindenki nagyon élvezett. Egyszer-kétszer elkezdett szemerkélni az eső, mint az előző napokon is olyan sokszor. Ennek köszönhetően mindenki nyakig sárosan tért vissza az erdei mountainbike útról a szó legszorosabb értelmében. Ekkor ugyan lemosták a biciklijeinket, de másnap mindenkinek alaposan le kellett tisztítania a kerékpárokat. Az esti úszás sajnos elmaradt, de helyette a közeli sportközpontba látogattunk el, ahol mindenki kedvére kimozoghatta magát.

 

A szállásra visszatérve már mindenki farkaséhes volt, hamar végeztünk a  vacsorával. Egy kis játék következett, hogy jobban megismerhessük egymást. Pár forduló után már csapatként összedolgozva teljesítettük a feladatokat. Hamar elálmosodtunk a fárasztó nap után, de senkinek nem volt kedve aludni menni. Így egy darabig beszélgettünk az elalvás előtt.

 

Szombaton szintén túrázni mentünk, immár gyalog. Most sokkal jobb alkalmunk nyílt rácsodálkozni a tájra, mint a kimerítő hegynek fölfelé tekerés közben. A GPS-nek hála nagyobb kerülők nélkül hazaérkeztünk, mert időközben ismét esni kezdett.

 

Ebéd után busszal kirándultunk el az egykori belső határhoz. Szomorú volt látni, hogy  régen itt húzódott fal több ezer családot választott el egymástól.

 

A kisebb megálló után folytattuk utunkat Meiningenbe. Itt egy igazi kincskereső játékkal készültek nekünk. Az országok: Spanyolország, Lengyelország, Románia, Németország és természetesen Magyarország csapatai a befogadó gyerekekkel együtt egymás ellen versenyezett. A feladat az volt, hogy GPS-es koordináták ismeretében találjunk el a város különböző pontjaira. Ez így egyszerűen hangozhat, de a soron következő cél pontos helyének megtalálásához feladatokat kellett megoldanunk, információkat keresnünk. Az utolsó előtti állomásnál fej-fej mellett haladtunk a spanyol csapattal. Itt ablakokat kellett megszámolni egy házon, ami nem igen mondható szokványosnak. A rajta található 125 ablak nem szabályos sorokban helyezkedik el, hanem egy mintát alkot, amiben még csak nincs is ismétlődés. Így mindegyiket külön-külön egyesével kellett megszámolni. Ugyan mi lassan tudtuk teljesíteni a feladatot, de a másik csapat rossz eredményt kapott, így nem találták meg a célt.

 

Időközben ránk sötétedett, és már nagyon fáztunk, de izgatottan mentünk tovább. Mindenki azon gondolkozott vajon milyen látványossággal áll kapcsolatban a végső feladat, de  mindannyiunknak csalódnia kellett. Ugyanis egy hotelnél lyukadtunk ki. Később kiderült, hogy a játék a hotel reklámja, így próbál több vendéget vonzani. Mivel nekünk volt szállásunk így minket nem érdekelt a dolog, így inkább beültünk egy jó meleg pékségbe melegedni és falatozni.

 

Másnap már a hazautazás napja érkezett el, ami elég kalandosra sikeredett. Minden úgy indult, ahogy szokott: hosszú búcsúzkodással. Azonban a schweinfurt-i vonat késett, így lekéstük a csatlakozást és még egy napot ott kellett töltenünk. Reggel a vonat félúton járt az első nagy pályaudvar felé, amikor le kellett szállnunk róla, mert kiürítették.  Ismét lekéstük a csatlakozást. Buszokkal elvittek bennünket egy közeli állomásra, ahol éppen fel tudtunk szállni egy másik vonatra, ahol nem volt már hely. Nagy nehezen találtunk három helyet, ezeket el is foglaltuk, de négyen voltunk, így Adri – akivel együtt utaztunk Németországba – kényelmesen elhelyezkedett a csomagtartóban. Egy pár átszállásra és órával később már vissza is kérkeztünk Szolnokra, álmosan, fáradtan, de boldogan, hiszen egy élmény volt ez a kirándulás. Örülök, hogy részt vehettem rajta.

 

Kavas Katalin 8.a